2005

Még, még, még … ennyi nem elég!

2005 májusában kezdődött valami. Valami ami után a fiatalok szájából sokszor elhangzott az, hogy:

Még, még, még … ennyi nem elég!

Úgy döntött a szervező csapat, hogy szót fogad és újra lesznek … lesznek … Háromszéki Diáknapok, már másodszor. Amit elárulhatunk az csak annyi, hogy meglepetések lesznek meglepetések hátán. A jobb hangulat és az érdekesebb versenyszámok érdekében a csapatunk részt vett egy előzetes képzőtáborban. Hogy bebizonyítsuk, hogy dolgoztunk a nyáron, szeptember végén lesz valami, amire ha kíváncsiak vagytok figyeljétek a nemsokára városszerte megjelenő plakátokat. A Háromszéki Diáknapokkal kapcsolatos információkért olvassátok a havonta megjelenő Kovakő mellékletet.

Ringben a diákcsapatok

Százhuszonöt elszánt középiskolás öt csapatban, két napig, tizenvalahány ügyességi, fejtörő, tájékozódó, meseszerkesztői, hangszerkészítői és más alkotó jellegű próbában méretkezik meg, hogy eldőljön, melyik a legügyesebb diákcsapat. A sepsiszentgyörgyi Diáknapok tegnapi sportcsarnokbeli megnyitóján - ahol a csapatok maguk által készített mezben, zászlóval, kabalával és saját himnuszukkal mutatkoztak be - annyi már bebizonyosodott, ötletben, leleményességben egyik csapat sem szenved hiányt. A kanyar, a Cipzár, a Friends in Black, a Hétmérföldes tornacsuka és a Vérengző csigák tagjai elszántak arra, hogy végig játszódják a sport dekatlont, kultúr triatlont, helyismerettel egybekötött lepkevadászatot, puzzlekirakást, a legjobbaknak szurkolnak a ma esti döntőgálán.

A Mikes Kelemen Líceum, Székely Mikó Kollégium, Református Kollégium és a Kós Károly Iskolaközpont diáktanácsai, a Kovakő (Kovászna Megyei Középiskolások Szövetsége) és a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezésében tartott diáknapokon említett iskolák diákjain kívül részt vesznek a Puskás Tivadar, valamint a Kereskedelmi és Közgazdasági Iskolaközpont tanulói is, valamennyien abban reménykedve, hogy ha nem is nyernek, jót szórakoznak.

(fekete)

Diáknapok

2005-05-09:

Háromszéki Diáknapok

2005-05-10

Május 6-7-én zajlott Sepsiszentgyörgyön a Háromszéki Diáknapok.

A Kovászna megyei középiskolás diákok csapatvetélkedőjét a KOVAKÖ (Kovászna Megyei Középiskolások Szövetsége), a Mikes Kelemen Líceum és a Székely Mikó Kollégium Diáktanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Református Kollégium és a Kós Károly Iskolaközpont szervezte.

A pénteken, május 6-án rajtoló verseny megnyitóján a diákoknak ötperces produkció keretében kellett bemutatniuk a csapattagokat, himnuszukat, zászlójukat, kabalájukat. A nõi focibajnoksággal párhuzamosan (minden csapatnak rendelkeznie kellett egy nõi focicsapattal és szurkolótáborral is!) egy ötszáz darabos kirakós – puzzle – játékban mérték össze tudásukat a csapatok.

A vállalkozó szellemű fiatalok szombaton éjfélig tartó lepkevadászattal kezdték a napot. Minden csapat kapott egy feladatlapot, amin találós kérdések formájában el voltak rejtve azok a helyek, épületnevek, ahol a szervezők a délelőtt folyamán már elrejtették a lepkéket. A versenyszám célja, természetesen, minél több lepke begyűjtése volt.

A dekatlonon hatfős csapatok vettek részt, a diákok kosár- és focibajnokságban, falmászásban, kötél- és Trabant-húzásban mérték össze erejüket, de volt úszás, célba lövés, futás, biciklizés és pitykövezés is!

A kultúr-triatlon hangszerkészítésből és mese-kollázsból állt. Hulladék anyagból öt darab, különböző méretű és hangzású hangszert kellett készíteniük, majd legalább ezer darab, újságból, folyóiratból kivágott szóból mesét állítottak össze. A harmadik feladatban az elkészített meséket a csapatok között felcserélték, és színdarabot készítettek az újonnan kapott mese szövege alapján, felhasználva a készített hangszereket.

A rendezvényre öt sepsiszentgyörgyi csapat nevezett be. A verseny egyik legfontosabb díját, a fair play díjat a Kanyar csapat kapta.

A legügyesebb háromszéki diákcsapat címen a Cipzár és a Vérengző Csigák osztozkodtak. Az első díjas csapatok vándorkupát, egy pizzázást nyertek és egy ajándékcsomagot. Második díjas a Friends in Black lett, vigaszdíjas a Hétmérföldes tornacsuka csapata. A legszebb női focista Onus Mónika lett. A diáknapok egy közös bulival záródott a Kolcza vendéglőben.

Irta: Bokor Katalin

Kovakő: Háromszéki Diáknapok

2005-06-02:

Az idén első alkalommal rendezték meg Sepsiszentgyörgyön a diáknapokat. A kétnapos rendezvény a huszonöt tagú diákcsapatok számára nagy kihívást jelentett, de ugyanakkor szórakozást is.

A különböző iskolákból összeállt öt csapat teljes odaadással munkálkodott a kupa elnyeréséért, a jó hangulat megteremtéséért. Volt csapathimnusz, lányfoci, meseírás, előadás, sport, éneklés, és még sorolhatnám. A játékszámok nem csupán színesek, de roppant szórakoztatóak és néha fárasztóak is voltak. A csapatszellem, a csapatmunka jellemezte a versenyt, amelyről mindannyian éreztük, hogy tétje van.

Kreatív és sokszor meglepő ötletekkel rukkoltunk elő, nem egyszer és nem is kétszer, hanem számtalanszor. Kezdetben a sportcsarnokot, majd a Mikest és végül már-már az egész várost felbolygattuk, mindenki tudott a rendezvényről, és amennyire lehetett, besegítettek. Öt órán keresztül papírlepkéket vadásztunk a városban, és örömünkre, sok segítőnk és támogatónk akadt. Hulladékanyagot gyűjtöttünk hangszerkészítésre, és ebben is akadt, aki adakozott.

A gálaesten a három döntős csapatból az öttagú minicsapatok képviselete összemérte tudása legjavát. Ezt követte a nagy buli a Kolcza vendéglőben, ami annyira jól sikerült, hogy még egy úgynevezett utópartit is összehoztunk egy hét után.

Összegezve, nem csak a versengésről szólt a hétvége, hanem kijelenthetem, hogy az ismerkedés, a találkozás inkább tekinthető alapjául mindennek. Több mint 125 diák és felnőtt kapcsolta össze kétnapos programját, és majdnem éjjel-nappal együtt töltött minden percet. Új barátságok alakultak, régiek frissültek fel, és hagytuk, hogy megismerjük és megszeressük egymást.

De nem csupán a résztvevők, a rendezők is ugyanolyan igényességgel és szívből dolgoztak. Lehetett érezni, mennyi öröm, szeretet rejlik még a legapróbb produkció mögött is, és ez az érzés mindenkit elvarázsolt.

Habár több mint két hete történt, mégis mindig főtéma. A csapatok már közös táborokat terveznek. Megvolt a nagy pizzázás (többek között ez volt a díj), az élmény maradandó, a hatás mély. Tervezzük jövőre a csapatokat, és mindenkit biztatunk a benevezésre, hiszen nem akármilyen alkalom ez.

Értünk, a diákokért van, és csak általunk lehet meseszép.

Tusa Anna

2006

Háromszéki diáknapok

Diákpéntek örömmel és ürömmel

2006-05-06:

Ötletgazdag diákok népes tábora szervezett önmagának kétnapos együttörvendezést. Fontos, hogy ki nyer, de még fontosabb a péntekes és szombatos hangulat, a reggeltől estig tartó együttlét.

A Háromszéki diáknapok második alkalommal megszervezett rendezvényein a kétszáztíz versenyző (hét harminctagú csapat), a tizennyolc, folyamatosan jelen lévő diákszervező és a szurkolótábor olyan fergeteges hangulatot teremtett, amiről sokan hitték, nem valósulhat meg. A tegnap Sepsiszentgyörgy poros, lehangoló központján végigvonuló sereg minden pesszimista előrejelzést megcáfolt, olyan színt varázsolt a szürke délelőtt hangulatába, hogy a járókelők szívükbe fogadva nézték, tapsolták a zajos diáktömeget, pedig sokan nem is tudták, mi történik. Holott ez a város megérdemli, hogy olyan fiataljai legyenek, akik felverik a csendet, a letargiát, tompítják az ifjúságot becsmérlők szavát, ezért is érdemes odafigyelni minden jó szándékú igyekezetre.

A háromszéki iskolák néhány jól működő diáktanácsa és az őket (ha későn is) felkaroló helyi és megyei önkormányzat, illetve a megyei ifjúsági hatóság elégedett lehet a kezdeményezők által sikerre vitt teljesítménnyel, de az szomorúsággal tölthet el mindanyiunkat, hogy nem találtatott olyan, bentlakással rendelkező sepsiszentgyörgyi iskola, amely kézdivásárhelyi, baróti, kovásznai diákcsapatokat fogadott volna be ingyen, hogy ne kellene két éjszakára ,,kedvezményesen” 7,5 millió lejt fizetniük. Az már csak a lelkeket rombolja - a magas hőfokra hevült hangulaton mit sem rontva -, hogy a csapatok bemutatkozásán egyetlen tanár sem volt jelen tegnap a sportcsarnokban, pedig ennyi humort, találékonyságot, de akár ismeretgazdagságot nem tud felfedezni egyikük sem a tanórákon.

Fekete Réka

Idén is voltak Háromszéki Diáknapok

2006-05-08:

Két nap. Hét csapat. Rengeteg versenyszám: kézilabdázás, zsákban futás, pillangókeresés a város területén, kultúrtriatlon, kampányduatlon, dekatlon.

Az első nap, pénteken a csapatok bemutatkozása után a főszerepet átvette a kézilabda, amit egy rövid, de annál izgalmasabb majális követett. Később a csapatok nekivágtak a következő feladatnak, a pillangógyűjtésnek: kaptak egy-egy lapot találós kérdésekkel, amelyek megoldásai különböző helyszínek voltak, ahol lepkéket tartalmazó cédulák vártak a csapatokra. Ezeket éjfélig kellett a csapatoknak leadniuk. Másnap három versenyszám volt, amelyek párhuzamosan zajlottak: a csapatoknak népdalokat kellett írniuk magyar irodalmi művek címeiből, szobrot, plakátot és ellenkampányt kellett készíteniük egy releváns szociális problémára, de a sport sem maradt el, amely számos ,,erőpróbát? foglalt magában.

Este a gálaműsoron kiderült, kik versenyezhetnek az első helyért a hét csapatból. A továbbjutott négy csapat pontszámait nullázták, hogy egyenlő esélyekkel indulhassanak a Háromszék legjobb diákcsapata címért. A gála végén, habár a tavalyi nyertes, a Cipzár csapat szerezte meg idén is az első helyet, azért bátran kijelenthetem, hogy mindenki nyert már azzal is, hogy eljött, mert ez felejthetetlen élményt jelentett mindenki számára.

Zsigmond István

2007

Diáknapok harmadszor

2007-05-10:

Felvonulással kezdődik és gálaműsorral végződik a Háromszéki Diáknapok rendezvénysorozata, amelyet az előző évek sikerén felbuzdulva idén harmadszor szerveznek meg Sepsiszentgyörgyön. A cél a szabadidő hasznos eltöltése és a csapatszellem ösztönzése - ezt különböző művelődési és sportvetélkedőkkel próbálják elérni. A szervezők részben maguk is diákok, és elsősorban középiskolásokat várnak; a benevezett húszfős csapatoknak már a neve szavatolja a vidám hangulatot: a Csodaszarvtól a Vérengző Csigákon át a Kriptakukacokig sokféle egyenruhát csodálhat meg a közönség ma délben az Erzsébet-parkban, majd a 4-es kilométerkőnél sorra kerülő majálison. Kár, hogy a megyeszékhelyen kívül csak egy baróti és egy kovásznai csoport vállalta a részvétellel járó fáradságot. A versenyszámok között lepkézés, kultúrok-togon, fejvadászat, szarkaest és tízpróba is szerepel, a nyertesek jutalma: egyheti táborozás a Besenyoi-tónál.

(demeter)

Jó szervezés, még jobb hangulat (Háromszéki Diáknapok)

2007-05-12:

A harmadik alkalommal szervezett Háromszéki Diáknapok (HDN) ma esti gáláján kiderül, hogy melyik a legügyesebb háromszéki diákcsapat, és kik kapják a vetélkedő koncepcióját tekintve fontosnak minősített sportszerűségi díjat. Annyi már biztos, hogy az a négy ördögfióka, akit csütörtökön éjszaka kizártunk a versenyből, mert alkoholt fogyasztottak, legfennebb a cserbenhagyás díját kaphatják, mert csapatuk emiatt hátrányban folytatta a vetélkedőt. No, de azt is tudjuk már - a résztvevők mondták -, hogy eddig ez a legjobb szervezés és a négyes kilométerkő, mint az első napi helyszín, telitalálat volt.

A versenyzők is szolgáltak meglepetéssel, a Me-mechanikusok szarvashúsból készítették a tokányt, több csapat a legelegánsabb vendéglői tálalást is meghazudtolva kínálta húsos krumpli tokányát, hihetetlenül sok bogarat, hangyát gyűjtöttek, az éjszakai lepkézésen az általános műveltségi kérdéseket is komolyan vették, és helyesen válaszoltak, a tegnapi fejvadászaton sikerült rávenniük egy-egy különleges embert, intézményvezetőt, rendőrt, hogy róluk és a csapattagokról közös fotó készülhessen.

Két hosszú éjszaka után a mai sport-dekatlonon többek között kiderül, hogy ki a legerősebb a csajok közül, ki hogyan veszi az élő akadálypályát, és a csapatok azt is megtudják a háromnapos küzdelem végén, hogy a felvonulástól kezdve minden mozdulatukat pontoztuk, így az sem volt mindegy, milyen a zászlójuk, himnuszuk, és legfőképpen mennyire erős a csapatszellem.

Mondják, hogy mi - a Kovászna Megyei Művelődési Központ és a mellette működő Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület, valamint tizenhárom önkéntes diáksegítőnk - jó munkát végeztünk, de az se kutya, ahogyan a tizenkét csapat kitartott három napon keresztül, hisz nem csak kreatívnak kellett lenniük, hanem a mindenáron való küzdelem helyett sportszerűnek is. Ilyen csapatokért jővőre is érdemes mindent bevetni a jó szervezésért. Hajrá, fiúk, lányok!

HDN-csapat

Megnyitották a jókedvszelepet (Háromszéki diáknapok harmadszor)

2007-05-11:

Olyan vidámság hömpölygött végig tegnap a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parktól az előpataki úton a négyes kilométerkőig, hogy aki csak látta a több mint kétszáz, különböző jelmezbe bújt diákot, maga is jókedvre derült. Seprűnyélből készült zászlórúd, vasvilla az ördögfiókák kezében, üst, homokzsák, veder, rongybaba és minden képzeletet felülmúló leleményességgel összeállított kellékek egész sora - ezeket cipelték magukkal a húsz-huszonötönként összeállt csapatok, sőt, egy pórázon vezetett bárány is igyekezett lépést tartani a sereglő diákokkal. A szabadtéri színpadnál, ahol a tizenkét csapat a legjobb, de főként leghumorosabb oldaláról mutatkozott be, várta őket a többi kellék, a három zsák pityóka, hagyma, kilenc láda kenyér, nagy tömeg hús, amelyek feldolgozása sok egyéb ügyességi próba mellett a vetélkedő része volt. És hogy ki volt a legszerencsésebb, ki találta a legtöbb négylevelű lóherét és bogarat, csak azok tudhatták meg, akik a lakoma után a szemétgyűjtéstől sem futamodtak meg.

Fekete Réka

Nyílt tér: Ne játsszon, aki nem tud veszíteni!

2007-05-25:

Történt, hogy három napon keresztül állta a különböző nehézségű és furcsaságú próbákat tizenkét diákcsapat, hogy eldöntse, melyik húsz-huszonöt főnyi sereg érdemli ki a Háromszék legjobb diákcsapata címet. Voltak, akik először jöttek a Háromszéki Diáknapokra, voltak visszatérők, mindenáron nyerni akarók, és olyanok is, akiknek a közös játék, a csapatmunka, a barátság volt a legfontosabb. Ez az igen változatos, kétszáz főnyi tábor egy dologra ellenben nem gondolt, jelesen arra, hogy egyetlen diák is elronthatja a hangulatot, ha kezd csalni, másokat zavarni, a szervezéssel elégedetlenkedni, ráadásul saját csapatát is zavargásra hangolja. Hát, ha még ketten, netán hárman vannak ilyenek?!

A szóban forgó vetélkedőn került ilyen kekeckedő, nem is egy, aki a kákán is csomót talált, s mint kiderült, majd mindennek oka az, hogy míg az első két esztendőben nyertesként került ki az adott csapat a versenyből, idén ez nem sikerült. (Pedig mindenki nyert, aki részt vett.) Szóban és fizikailag is bántalmazták az egyik szervezőt, részrehajlással vádolták a zsűrit, nem tudták elfogadni, hogy nem ok a legjobbak. Néhány szervezési hibát mások is szóvá tettek, leginkább azt, hogy a legjobb két csapat közül a nyertes kiválasztását a szervezők a diákokra bízták, ezzel szerintük két táborra osztották őket, de annyi bakit mégsem követtek el a megyei művelődési igazgatóság munkatársai, hogy megérdemeljék a sárral dobálást. Elég lett volna, ha az elégedetlenkedők közül legalább egy diáknak eszébe jut, hogy a vetélkedő végén sportszerűségi díjat is osztanak.

Fekete Réka

2008

Amikor feltámad a fiatalság

2008 április 26., szombat

Tömeg, több tucatnyi fiatal, lárma, ujjongás és beszélgetés. Izgulás, mert hát a kíváncsiság... Igen, a fiatalok a parkban még ekkor tele vannak kíváncsisággal, vajon mi vár rájuk, pontosabban egyelőre csak gyülekeznek az emberek, ki-ki a maga mezébe bújva, hogy olyan legyen, mint a másik 19 csapattársa.

Húszan vannak hát egyformácskák, ugyanazt a dalt rikácsolják, minél hangosabban, miközben a városból kifelé menetelnek, 10—15 csapat. Nos, így kezdődik a Háromszéki Diáknapok: először is pár napra el kell felejteni minden kötelességet, és kimenni egyet játszani.

Játék. Nem is gondolnánk, mennyi minden van ebben: játék a színpadon, minden csapat bemutatkozó előadása, négylevelű lóhere keresgélése, métázás, főzicskélés, este meg a lepkefogás a városban. Színesebbnél színesebb versenyszámok, ahol minden csapat megmutatja, hogy mit tud. Ez lenne az első nap. A második nap már a városon belül zajlik, kreatív versenyszámok sorozata teszi próbára a résztvevőket: babakészítés, bohóckodás a színpadon, pufulecből híres építmény készítése, fényképezkedés vörös, szeplős lánnyal, terhes asszonnyal. Utolsó nap már a sportembereké a főszerep, versenyeznek, ki a gyorsabb, ki az erősebb, ki tud gólt rúgni, ki kosarat dobni. A háromnapos rendezvényt végül gála zárja a színházban: színpadra kerülnek a legtöbb pontot elérő csapatok. Díjkiosztás után a várva várt buli, ahol a fáradt fiatalság kitombolja magát. Na igen, már itt a vége is. Visszagondolunk akkor, hogy érdemes volt-e három napon át játszani, s mennyi mindent csináltunk három nap alatt: játék, móka, kacagás, versenyezés. Együtt szórakozunk, a verseny egy álca, persze, arra törekedtünk, hogy minél ügyesebbek legyünk, de alkalmunk nyílik rengeteg embert megismerni, tapasztalatot szerezni.

2008 áprilisában járunk, amikor arra kapjuk fel fejünket, hogy alig pár hét választ el a diáknapos hangulattól. A hír hallatán az iskolák napokig erről beszélnek. Most viszont már ott tartunk, hogy a 15 csapat készen áll, bejelentkeztek, talán a legnehezebb próbát már kiállták. További feladatuk, hogy zászlót készítsenek, himnuszt írjanak, pólókat tervezzenek, bemutatkozó előadást, a többi már meglepetés. Május 8-án a város megtelik jókedvű diákokkal, néhány egyetemistával, nagyrészt szentgyörgyiekkel, de jönnek Kézdivásárhelyről, Kovásznáról, Barótról is. Már csak hetek, napok, és a város örömére ismét kezdődnek a diáknapok.

A jelszó: szórakozás

2008 május 9., péntek

Olyan jókedvű, kacagástól, sípszótól, hangszerektől és énekléstől hangos diáksereg lepte el tegnap délben a sepsiszentgyörgyi Erzsébet-parkot, hogy csudájára járt fiatal és öreg egyaránt, a Székely Mikó Kollégiumban is mintha megszűnt volna az élet: az ablakokból kíváncsi fejek bámultak a sokaságra, néhány békésen sétáló, idős férfi pedig tanácstalanul forgatta fejét ide-oda, arról érdeklődvén, mit akarnak ezek a gyerekek, tán csak nem áll szándékukban felmászni a csillagra.

És ha az obeliszkre nem is másztak fel a fiatalok, jókedvük bizony a járókelőkre is átterjedt, néhány pillanatra bár mosolyra derítette őket.

Az immár harmadik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok kezdetét jelzi e kirobbanó jókedv, azért a fütty, az ének, a zene és a kacagás. A csapatok szerre érkeznek, körülállják az egykori emlékművet, zászlójukat lengetik, himnuszukat éneklik. Néhányan csak most festik a csapat egyenruhájául szolgáló trikót, mások a társaság nevéhez illően szarvakkal felszerelve sürögnek-forognak. Tizenöt csapatban több mint 300 diák, akiknek jókedvéről és kreativitásáról már csak a csapathimnusz vagy a névválasztás is árulkodik: versenybe szálltak az Ördögfiókák, a Diszkópatkányok, a Péterek és a kivételek, a Boombers, de jelen van többek között a Nyomasincs, a Fantom, a Bubis Banzáj vagy a Rózsaszín Trabant is.

Néhány perc, a szervezők utolsó, „névsorolvasása", és már indulnak is tovább a 4-es kilométerkőhöz, a csütörtöki nap ugyanis a szabadtéri játékoké és vetélkedőké, természetesen a bemutatkozás után. A változatos versenyszámok közül pedig még a legkönnyebbek közé tartozik a túróspuliszka-főzés vagy a tűzcsiholás. A majális után az első nap éjfélig tartó lepkézéssel végződik, amikor a résztvevőknek a rejtélyes útmutatások megfejtése után kell megtalálniuk a legkülönbözőbb helyszíneken rejtőző ,,lepkéket". Ma a városban zajlanak a vetélkedők, a rendezvény szombaton zárul.

Háromszéki Diáknapok 2008

2008. május 09.

Negyedik alkalommal került megszervezésre a Háromszéki Diáknapok rendezvénysorozat. Az idei felhozatal: tizenöt csapatban, 300 diák.

Idén is megmérettetik magukat az Ördögfiókák, a Péterek és a kivételek, a Diszkópatkányok, de jelen lesz a Boombers, a Rózsaszín Trabant, a Bubis Banzáj, a Fantom valamint a Nyomasincs is.

Pénteken tovább folytatódtak a Háromszéki Diáknapok. A pénteki felhozatalban szerepelt a fejvadászat, a távkötés, de nem maradhatott el a meseolvasás sem.

Miért akadály a nyelv? (Tollraforgó)

2008 május 10., szombat

Olvasom a helyi román lapokban, hogy a Háromszéki Diáknapokat csak magyar diákoknak szervezte meg a megyeháza. Enyhén szólva félretájékoztatás, mert a csapatokból a román nyelvű iskolák diákjait senki nem tiltotta ki. Sőt, információink szerint a Mihai Viteazul Főgimnázium néhány tanulója részt is vesz a rendezvényen.

De miért is jelent akadályt az, ha egy diákverseny nyelve elsősorban magyar? A kérdés az együttélés, az egymás iránti megbecsülés lényegét érinti. Hiszen — hivatalos nyelv ide vagy oda — az egy városban, ugyanazon településen, vidéken élő, különböző anyanyelvűek közötti kommunikációban a nyelvek kölcsönös ismerete lehet az egyetlen járható út. Ha nem is beszéljük kifogástalanul egymás nyelvét, legalább a megértés szintjére törekedjünk. S ha ez — magyar részről — nem okoz gondot, a Székelyföldön élő román honfitársaink bizony sok esetben tüntetően elzárkóznak anyanyelvünktől. Saját kárukra egyébként. Hogy egy beszédes példát mondjunk: a szentgyörgyi román színház előadásainak közönsége legalább fele arányban magyar anyanyelvű, a magyar színház előadásain azonban fehér hollóként jelenik meg egy-egy román néző.

A diákok között pedig végképp nem szabadna így közelíteni a kérdéshez, legalább ők mentesüljenek a belénk sulykolt torzulásoktól.

Ferencz Csaba

Sportszerűségből jelesre vizsgáztak - Véget értek a Háromszéki Diáknapok

[ 2008. május 12]

Három hosszú, éjszakába nyúló, fárasztó, de mégis szórakoztató nap után, szombaton a színházban tartott — kissé hosszasra sikerült — gálán eldőlt: a Csodaszarw csapat az idei Háromszéki Diáknapok vetélkedő győztese.

A taps azonban nem csak nekik szólt, hanem a második helyen végzett Ördögfiókáknak, a bronzérmes Mi vagyunknak, a döntős Boombersnek és Épkézlábnak, a fair play díjas baróti Fantomnak, és a többieknek is, akik ugyan nem jutottak be a fináléba, a három nap alatt azonban mindenütt ott voltak.

Számtalan és változatos vetélkedőn vettek részt a diákok, elemlámpával felszerelkezve rohantak éjszaka a városban „lepkét" keresni, nappal a rendőröket fotózták, középkorú férfiakat igyekeztek meggyőzni, álljanak fejre egy fénykép erejéig, pisilő kiskutyát igyekeztek lencsevégre kapni, köztelefonokról telefonáltak villámgyorsan a „telefonbetyár"- próba keretében, tüzet csiholtak, nyilaztak, kötöttek, kosaraztak, játszottak, előadást mutattak be, himnuszt énekeltek, újságot írtak, mázoltak, emlékhelyet építettek a csapat tagjaiból, zászlót lobogtattak, szurkoltak, tapsoltak, nevettek — egyszóval mindenbe belekóstoltak.

A versenyszámok ugyanis rendkívül változatosak voltak, a résztvevők kreativitását, ügyességét, tehetségét, testét és szellemét egyaránt próbára tették. És mégis, a hatalmas rohanásban is a nevetés, a jókedv, a szórakozás volt a legfontosabb, és tán a győzelemnél is többet számított a csapatmunka, az együttműködés, a többiek tisztelete. És ez a diáknapok igazi nyeresége, ez feledteti majd azon résztvevők csalódását, akiknek nem sikerült döntőbe jutniuk, megnyerniük a versenyt.

Péter Orsolya, a rendezvényt szervező Kovászna Megyei Művelődési Központ munkatársa elmondta: az idei diáknapokon a csapatok között nem érződött olyan fokú rivalítás, mint más években, annak ellenére, hogy mindenki szeretett volna győzni, és csalódottak is akadnak. Csapatmunka, együttműködés szempontjából mindenképpen ez volt az eddigi legjobb rendezvény — tette hozzá. Szerinte éppen ezért akár több fair play díjat is oszthattak volna, a csapatok többsége ugyanis rendkívül sportszerűen küzdött.

Farcádi Botond

Megmozgatták a fiatalságot

2008-05-13

A tavalyi Háromszéki Diáknapok (HDN) lejártával a Kovászna Megyei Művelődési Központ már nekifogott az idei előkészítésének. Péter Orsolya, a diáknapok főszervezője ebben az évben is önkéntesekkel dolgozott együtt, hogy a 330 megyebeli diáknak három kellemes napot teremtsenek. Érkeztek Kovásznáról, Kézdivásárhelyről és Barótról, továbbá veszprémi vendégeket is fogadtak, akik megfigyelőként vettek részt a csütörtöktől szombatig tartó rendezvényen.

A tavalyi Háromszéki Diáknapok (HDN) lejártával a Kovászna Megyei Művelődési Központ már nekifogott az idei előkészítésének. Péter Orsolya, a diáknapok főszervezője ebben az évben is önkéntesekkel dolgozott együtt, hogy a 330 megyebeli diáknak három kellemes napot teremtsenek. Érkeztek Kovásznáról, Kézdivásárhelyrõl és Barótról, továbbá veszprémi vendégeket is fogadtak, akik megfigyelőként vettek részt a csütörtöktől szombatig tartó rendezvényen.

Arról, hogy mennyire lelkesek voltak a versenyzők, a számok beszélhetnek. Az egyik vetélkedő során kupakokat kellett gyűjteni, ebből 16 973 darabot szedtek össze, miután a város szemeteseit is felforgatták. Cipőfűzőt is kellett vinniük az este folyamán, ebből 2709 métert sikerült összegyűjtenie a 14 csapatnak.

A program rendkívül fárasztó volt, ami azonban még szombat este sem mutatkozott az arcokon: csütörtökön 12 órától szinte megállás nélkül éjfélig folytak a versenyek, ezen a napon a 4-es kilométerkőnél, majd este a városban vártak rájuk a feladatok. A pénteki nap egyik figyelemreméltó eseménye a Fejvadászat elnevezésű versenyszám során történt, amikor „fekvőrendőrt” kellett lefotózniuk. Az egyik csapat nem igazán érthette a feladatot, így aztán az egyik résztvevő rendőr apukáját kérték meg, feküdjön a földre egy kép erejéig...

A szombati napot a sportnak szentelték, a Földön, vízen, levegővel nevet kapta, s ennek szellemében minden téren megmozgatta a diáksereget.

Az esti gálára öt csapat juthatott be, ők harcoltak aztán a Háromszék legügyesebb diákcsapatának járó díjért. Az utolsó szám a technikát is felhasználta, egy bekötött szemű diákot irányítottak társai a színház épületében, az ötös sor tízes számú székénél elrejtett kulcshoz kellett „vezetni”, hogy kimentse őket „rabságukból”. Az Ördögfiókák keményen küzdöttek a Mi vagyunk és a Csodaszarw csapattal, végül utóbbiak lettek a rendezvény első helyezettjei.

Irta: Kustán Magyari Attila

Jövőre is itt leszünk!

2008 május 24., szombat:

Bátorság, csapat, csillogás, szabadság, erő, közösség, játék, kötéltánc, élmény, könny, mosoly, pörgés, káosz, diadal, lehetőség, hangulat, barátság, vidámság, veszekedés, feltöltődés, összetartó energia, sportszerűség, szín, esemény — ezt ígérték nekünk a Háromszéki Diáknapok szervezői.

És igen! Az idei (legtöbbünknek első) HDN nagy élmény volt. Három nap alatt rengeteg, olykor váratlan dolog történt velünk. Sokat szórakoztunk, de ugyanakkor tanultunk is elkövetett hibáinkból.

A versenyek ideje alatt teljesen kikapcsolódtunk, ráhangolódtunk a feladatokra, egymásra figyeltünk. Igyekeztünk a lehető legjobb formánkat hozni, megpróbáltuk a lehető legtöbbet kiadni magunkból. Megmutattuk, mennyit tudunk, menyire tart össze a huszonkét emberünk, megtapasztaltuk, milyen egy igazi csapat. Rájöttünk, hogy nem is olyan könnyű közös nevezőre jutni, sok kis vitával, egyezkedéssel jár. De ezek a dolgok mind hozzájárultak ahhoz, hogy jobban megismerjük egymást, toleránsabbak, megértőbbek legyünk társainkkal.

A diáknapok alatt olyan dolgok történtek velünk, olyanokat tettünk, mint még addig talán soha. Például fel-alá rohangáltunk a városban, esténként bódorogtunk a sötét utcán, átkutattunk fákat, bokrokat, lepkéket keresve, aztán vállig a szemétben kotorásztunk, embereket szólítgattunk le az utcán, és abszurdumokat kértünk tőlük, fényképezkedtünk úton-útfélen, a fiúkat kötni láttuk, még akkor is, ha tűt életükben sem fogtak. Sok más hasonlóan kínos, de ugyanakkor remek és ösztönző ,,nemes" tetteket hajtottunk végre. Csupa szórakozással, mókával tapasztalatot szereztünk, olyan tulajdonságainkat, képességeinket fedeztük fel, melyekről mi magunk sem tudtunk. Persze, nem mindent láttunk ilyen rózsaszínben. Sajnos, rossz, illetve kevésbé jó dolgokkal is szembesülnünk kellett.

Az esélyegyenlőtlenség okozott gondot nekünk, mert a szentgyörgyi csapatoknak mégiscsak előnyük volt, több versenyszámban is. Például a szarkázásban: míg mi hulladékot kutattunk (ami persze nem volt túl kellemes), ők hazaszaladtak, és otthonról százával hordták el a kupakokat meg a fűzőket. Ez már rengeteget számított, így sok pontot szereztek, és mi kezdtünk elmaradozni tőlük. Ez a probléma a fejvadászaton is felmerült: nekünk könyörögnünk kellett, míg valaki fejre áll, és megengedi, hogy lefényképezzük, a többiek meg ismerőseikhez fordulhattak segítségért. Vagy akár a sakkozó bácsi és kisfiú esete: ők csak szóltak a nagytatának meg a kistesónak, akik biztosan szívesen vállalkoztak erre a feladatra. Persze, ezért senki sem hibás, mert mindenki hasonlóan élt volna a lehetőséggel.

Annak ellenére, hogy a sűrű program eléggé kifárasztott, igyekeztünk a legjobbat kihozni magunkból, egymásból. Biztattuk, ösztönöztük vagy nyugtattuk, szórakoztattuk egymást. Nem sikerült kitűnő eredményt produkálnunk, de nem is az volt a cél, hogy nyerjünk. Már az első perctől csak peace-ok-ul jól akartuk érezni magunkat. Sikerült! A csapatból senki sem bánta meg, hogy részt vett a diáknapokon, úgyhogy jövőre is szívesen eljövünk. Addig is azonban kihasználjuk a hamarosan bekövetkező vakáció nyújtotta lehetőségeket.

Timár Brigitta

FIATALOK FIGYELEM!!!!!

A VÖLGY–KÖZ–PONT pályázatot hirdet 15-18 éves fiatalok számára a Sepsiszentgyörgyön megrendezésre kerülő HÁROMSZÉKI DIÁKNAPOK-on való részvételre.

Térségünkből (Művészetek Völgye települései és Nagyvázsony, Tótvázsony, Halimba, Diszel települések) a Nemzeti Civil Alapprogram, a Kapolcsi Kulturális és Természetvédelmi Egylet, valamint a helyi Önkormányzatok támogatásának köszönhetően 20 fiatal utazhat 2008. május 7-11. között Erdélybe, a Háromszéki Diáknapok rendezvényre. A résztvevő fiatalok egy csapatot alkotva képviselhetik térségünket és vetélkedhetnek a háromszéki diákokkal.

2009

Sorban álltak a részvételért (Háromszéki Diáknapok)

2009 április 16

Ha még húsz évvel ezelőtt mindennapos jelenség volt, manapság az megy ritkaságszámba, ha valahol egymás sarkát taposva állnak sorban. Pedig nem osztottak semmit a Kovászna Megyei Művelődési Központnál azon a reggelen, melyre virradó éjszaka a diákok tömött sorokban cövekeltek az intézmény ajtaja előtt, olyannyira elszántan, hogy egyikük még az ajtóhoz is odaláncolta magát — elsőségét ekként is hangsúlyozandó.

Nem osztottak semmit, csupán az idei Háromszéki Diáknapokra jelentkeztek a gyerekek, s mert tudták, a helyek száma korlátozott, hát minden eszközt bevetettek, hogy le ne maradjanak. És ez a túljelentkezés — a Kovászna Megyei Művelődési Központ tizenhat, egyenként húszfős csapat számára szervezi a vetélkedőt, a sepsiszentgyörgyieknek fenntartott tizenkét helyre tizenheten pályáztak — a legjobb bizonyítéka az immár ötödik kiadást megérő Háromszéki Diáknapok népszerűségének (mellékesen: nem csak a diákok körében népszerű a vetélkedő, de fontosságát-jelentőségét vállalkozók is értik, került is támogató a rendezvényre). A túljelentkezés egyébként már tavaly is gondot jelentett, a szervezők szerint azonban a rendezvény struktúrája és a diákszervezők felkészültsége nem enged meg ennél népesebb részvételt, a létszám növelése a minőség rovására menne, s a résztvevők elvárásait sem tudná teljesíteni. Így hát jövőre a beiratkozás módszerén változtatnak — ígérik.

Ami a május 14—16. között zajló vetélkedőt illeti, a szervezők különböző ügyességi, sport, kreativitási versenyszámokat találtak ki, hogy pontosan milyeneket, annak titokban tartásáról a ködösítő megnevezések gondoskodnak. A diákok ugyanis csak a próbák előtt tudják meg a versenyszám leírását és szabályait, így az előzetes felkészülés kizárt — remélik legalábbis a szervezők. A vetélkedő felépítése ismert, az első két napon összegyűjtött pontok alapján az első öt csapat kerül be a döntőbe, ők küzdenek meg a legügyesebb háromszéki diákcsapat címért.

Váry O. Péter

Háromszéki Diáknapok, ötödször

2009 április 18., szombat

Idén ötödik alkalommal rendezik meg a hatalmas népszerűségnek örvendő háromszéki rendezvényt, a diáknapokat. A rendezvényről Simon Rékát, a Háromszéki Diáknapok egyik főszervezőjét kérdeztük, aki már negyedik alkalommal tagja a szervezőcsapatnak.

— A tavalyi évhez képest mennyire hatékony a szervezőcsapat munkája, és nehéz volt-e összegyűjteni a csapatot? Mióta kezdtétek el szervezni az idei diáknapokat?

— Nem volt nehéz összegyűjteni a szervezőcsapatot, mert több régi szervező is visszajött, és számos új érdeklődő is bekapcsolódott a munkába. A csapat hatékonyságát biztosítja néhány csapatépítő hétvége, amelyek megtanítjak a szervezőket hatékonyan együtt dolgozni. A májusban esedékes diáknapokat november óta szervezzük.

— Mi az oka annak, hogy csak tizenhat csapat vehet részt a vetélkedőn? Miert nem lehet ezt a létszámot kibővíteni?

— Sajnos, a szervezőcsapat felkészültsége és a rendezvény struktúrája nem enged meg ennél nagyobb létszámot. Így 320 diák vehet részt a versenyen. Ha ezt a számot megnövelnénk, a rendezvény minőségének rovására menne. A túljelentkezés idén is konfliktusokat gerjesztett, ezért jövőre változtatni fogunk a beiratkozás módszerén.

— Most, hogy már túl vagytok a jelentkezési határidőn, mit mondhattok el a csapatok ügyességéről?

— A csapatok ügyességével nincs probléma, mint minden évben, ezúttal is hozták a formájukat, kivéve néhány esetet, amikor a jelentkezési nyomtatványok nem voltak teljesen pontosak, és emiatt a csapatot ki kellett zárnunk.

— Sokan hallottuk a tavalyi diáknapokról, hogy a szervezőcsapatból információk szivárogtak ki a feladatok kapcsán, és így egyesek előnyös helyzetbe kerültek, könnyebb dolguk volt. Idén hogyan próbáljátok meg elkerülni ezt?

— Ez mindig is probléma volt, de biztos, hogy elkerülhető, mert ez részben bizalomjáték, és a szervezők is emberek. És nem csak a szervezőkön múlik, mert néha még véletlenül is kiszivároghat valamely információ anélkül, hogy ezt akarattal tenné az a bizonyos szervező.

— Mennyire változatos programra számíthatnak az idei résztvevők?

— A rendezvény struktúrája megőrizte a korábbi kiadásokét, viszont rengeteg új dologra számíthatnak a résztvevők, hiszen egyre újabb és kreatívabb feladatokkal fogjuk meglepni és szórakoztatni a diákokat.

— Miért kell minden évben megrendezni a lepkézést? Nem gondoljátok, hogy esetleg unják már a diákok?

— De igen. Megtörténhet ez a probléma, mert jó néhány diák már több alkalommal vett részt a diáknapokon, de a generációk cserélődnek, és mindig jönnek újabb és újabb emberek. Ezért kell minden évben megszervezni a lepkézést.

— Hogyan látjátok a rendezvényetek színvonalát, visszatekintve az ezelőtti évekre? Úgy gondoljátok, sikerült megőrizni azt az üzenetet és célt, amelyet az első diáknapok szervezői megfogalmaztak, kitűztek?

— Rendezvényünk színvonala egyre magasabb, ezt bizonyítja a hatalmas érdeklődés és a játszani akarás a résztvevők részéről. Mindenképpen sikerült megőriznünk az első szervezők által elindított célt és üzenetet, hiszen a rendezvény ösztönzőleg hat a csapatszellem kialakulására, a sportszerűség fejlesztésére, és a szervező diákok értékes tapasztalatokat szerezhetnek a diáknapok alatt.

— Mit üzentek az idei diáknaposoknak?

— Azt, hogy, mint minden évben, idén is a sportszerűség, a fair play szellemében játsszanak a szervezőkkel és más csapatokkal együtt.

Pakot Áron

Síppal, dobbal, nádi hegedűvel (V. Háromszéki Diáknapok)

2009. május 15. péntek,

Több száz, tülkökkel, sípokkal, füttyökkel és dobokkal felszerelt fiatal éneklésétől volt hangos tegnap délben Sepsiszentgyörgyön az Erzsébet park — az immár ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok résztvevői a megszokott helyen, a csillagnál gyűltek össze, hogy a központot megkerülve a könyvtár előtt hatalmas csinnadrattával elvonulva a rendezvény első napjának helyszínére, a négyes kilométerkőnél található kőszínpadhoz érkezzenek, ahol estig tartottak a majális versenyszámai, a szervezők által leleményes fedőnevekkel — gasztronómiai zsonglőrködés, körmenet, taposd, rejtsd vagy ejtsd — elkeresztelt próbái.

A csapatok mezébe — ki feketébe, ki pirosba, ki tarkába — öltözött, hátizsákkal felszerelt fiatalok oly jókedvűen énekelték himnuszukat, oly lelkesen hangzottak a csatakiáltások, hogy szép számú közönsége akadt a diáksereg felvonulásának: a járókelők kíváncsian, mosolyogva nézték, amint a diákokból álló sor határozott léptekkel halad, afelől pedig, akinek csak volt füle, nem kételkedhetett, hogy igaz az egyik csapathimnusz sora, miszerint "nincs lakat a szánkon". A menet végén egy lerobbant, de felszarvazott, kidíszített Trabantot is taszított a Csodaszarw csapata, felváltva irányítva a járművet.

A tegnapi program egyébként a gyorsaságot, kreativitást és általános műveltséget próbára tevő lepkézéssel ért véget, ma a kulturális vetélkedőké lesz a főszerep, szombaton a Törpe-játszma során a sporttudásukat próbálhatják ki a fiatalok, este pedig a Tamási Áron Színház termében a gálán dől el a játék végeredménye — az egyik legnagyobb tét a legsportszerűbb csapatnak járó díj elnyerése —, majd buli zárja a rendezvényt.

A Háromszéki Diáknapok idei rendezvényén tizenhat csapatba tömörülve háromszázhúsz középiskolás és egyetemista vesz részt — négy csapat érkezik Kézdivásárhelyről, Barótról és Kovásznáról —, a hatalmas érdeklődést jelzi, hogy mintegy száz jelentkezőt a szervezők nem tudtak fogadni.

A vetélkedő szervezői — a Kovászna Megyei Művelődési Központ, valamint a Regös Ifjúsági és Közművelődési Egyesület — szerint a cél a háromszéki diákélet fellendítése, az ismerkedés elősegítése, a szabadidő hasznos eltöltése, a kreativitás és a csapatmunka fejlesztése. A kreativitásra egyébként már a csapatnevek kitalálásánál szükségük volt: a versenyen részt vesznek többek között az Aranyászok, a Bubis Banzáj, a Csodaszarw, a Fekete lakkcipők, a Gyilkos hangyák, az Ördögfiókák, a SzéKölyök.

Diáknapok ötödször

2009-05-19

A múlt csütörtöktől szombatig az ötödik Háromszéki Diáknapokra került sor Sepsiszentgyörgyön, mintegy háromszázhúsz diák részvételével. A húszfős csapatokból tizenkettő a megyeszékhelyet képviselte, kettő Kézdivásárhelyt, továbbá egy-egy baróti és kovásznai csapat nevezett be a vetélkedőkre.

A csütörtöki majálison a bowlingé volt a főszerep, de annak speciális változatát adták elő a versenyzők: emberrel „gurítottak”. Este a hagyományos lepkézésre került sor, ahol a város különböző pontjairól kellett összegyűjteni a kis papírdarabokat – tavaly a járdákat is felszedték a „lepkékért”, idén külön figyelmeztették őket, hogy ilyesmire ne vetemedjenek. Pénteken műkörömből építkeztek, szövőszéket gyártottak és ún. „pletykafészket” nemezeltek, a kézügyességet alaposan igénybe véve. Este rekordmennyiségű, 32 kg cigarettacsikket gyűjtött össze a tizenhat csapat.

Szombatra maradt a sport és a gála, előbbi a sportcsarnok mögött és a Váradi József iskolánál, utóbbi a Tamási Áron Színházban zajlott. Délelőtt mini fociban mérték össze tudásuk és gerelyt hajítottak, később pedig az addig összegyűlt pontszámok alapján kiderült, hogy melyik öt csapat jut be a végső megmérettetésre.

A gála első versenyszámában árnyjátékkal kellett az előző megmérettetések közül egyet-egyet bemutatni, aztán egy animációnak kellett új hangokat adjanak, a Drótzilla versenyszámban pedig krokodilt épített drótból a versenyben maradt három csapat. Ezt követően a tovább jutó két csapat egy-egy tagjának szobrot kellett alkotnia bekötött szemű vagy szájú társaival, de úgy, hogy kötelekkel irányította őket. A legügyesebb szobrot végül a Gyilkos hangyák építették, megelőzve a Csodaszarw-at; a harmadik helyen az Ördögfiókák végeztek – mindannyian megyeszékhelyi csapatok. A hagyományos sportszerűségi díj a baróti Fantom csapatot illette meg.

Irta: Kustán Magyari Attila

Véget értek a Háromszéki Diáknapok

2009. május 20.

Igen elcsodálkozhattak a Sepsiszentgyörgy utcáin sétálók, akik nem tudták, hogy éppen az ötödik alkalommal megszervezett Háromszéki Diáknapok versenyszámai zajlottak az elmúlt hét végén.

Diáknapok Kamerával kezükben viccmondókat kereső fiatalok, piros égőkkel a fejükön rohangáló versenyzők, a zöldövezeteket, az üzletek bejáratai előtti tereket tűvé tevő, este cigarettacsikkek után kutató diákok ― elszántságukat, de leginkább városunk „tisztaságát" jelzi, hogy két-három óra alatt két nagy zsák, azaz 32 kilogramm szivarvéget gyűjtöttek össze ―, a zászlókkal, kürtökkel, dobokkal, széles jókedvvel vonuló lányok és fiúk lepték el a várost.

Valamiképpen még azokat is sikerült bevonni a diákság igazi ünnepévé vált rendezvénybe, akik nem vettek részt a versenyben: a stadion mögötti sportvetélkedőknek például idősebb nézői is akadtak, a város különböző pontjain zajló próbák ― fejvadászat, lepkézés, szarkaest ― során pedig a kávézók teraszán ücsörgőkre vagy éppen a taxisokra is szükség volt. Az ügyességi és sportvetélkedőn kívül kulturális jellegű próbák is voltak: például műkörömből kellett Kós Károly-épületet építeniük a fiataloknak, a krónikásoknak pedig különféle témákról kellett írniuk.

Három nap és közel negyven versenyszám után a diáknapok szombat esti gálájának döntőjébe öt csapat jutott be: a Fekete Lakkcipő, a Csodaszarw, a Gyilkos Hangyák, a Bubis Banzáj és az Ördögfiókák. Itt is kreativitást, ügyességet igénylő próbákat kellett kiállniuk, drótokból krokodilt készítettek, rajzfilmet szinkronizálhattak, de volt árnyjáték is. Végül a Gyilkos Hangyák csapat végzett az első helyen, második a Csodaszarw, harmadik pedig az Ördögfiókák. A fair-play díjat ― a csapatok szavazatai alapján ― ezúttal is a baróti Fantom csapat nyerte el. Nagy Tünde programfelelős a Háromszék érdeklődésére elmondta: ha néha szükség is volt kisebb lelki fröccsre, összességében sportszerűen versenyeztek a csapatok, viták nem voltak, a visszajelzésekből ítélve pedig sikeres rendezvényt tudhatnak maguk mögött.

Farcádi Botond

Amikor nincs idő pihenésre (V. Háromszéki Diáknapok)

2009-05-30

Na, de visszatérve a tejútrendszerbe, a Föld nevű bolygóra, és még lehetne sorolni szépen lassan a koordinátákat, de inkább egyet ugorjunk, mert a végén még elalszik valaki olvasás közben, és ezt senki sem szeretné. Tehát Sepsiszentgyörgy, Háromszéki Diáknapok. Valószínű, minden sepsiszentgyörgyi lakosnak ismerős ez a fogalom, de ha mégsem, akkor hamar eszébe fog jutni. Szóval, az az esemény, amikor megközelítőleg háromszázhúsz diák rohangál egyszerre három napon keresztül a város minden zugában. Hol apró papírdarabokat gyűjtögetve Mári néni kardvirágbokrából vagy esetleg Pista bácsi csatornájából, de még az is előfordult idén, hogy ez a szorgos kezű fiatalság összegyűjtötte a városban felhalmozódott cigarettacsikk-állományt. Természetesen, ez mindenkinek jó érzés volt, hogy végre két napig nem volt annyi csikk a földön, mint általában. De ez még mindig csak kis ízelítő volt a diáknapokból, hiszen ez az esemény izgalmasabb és sokkal összetettebb, mint egy Csapd le csacsi vagy Pityipalkó a kártyajátékokban.

Csütörtök délelőtt van. Egyre nagyobb a hőség. Az elmúlt néhány évhez hasonlóan idén is a csillagnál (Erzsébet park) volt a gyülekezés. Sokan értetlenkedve nézték ezt a sok őrjöngő fiatalt, de egyszer s mindenkorra a déli harangszó előtt elkezdődött a nagy, várva várt felvonulás. Volt itt zászlólengetés, ordítozás, himnuszharsogás, dob, kereplő még egy zenélő, tuningolt Trabant is, és nem utolsósorban háromszázhúsz középiskolás, valamint ne feledkezzünk meg a versenyszervező bizottságról sem, mely több mint fél évig dolgozott azon, hogy mindez létrejöhessen. Egy kis gyalogtúra után e nagy csapat kiérkezett a 4-es kilométerkőhöz, a kőszínpadhoz, a majális helyszínére.

A majálist teljes mértékben denotatív értelemben kell felfogni, mert lényegében pont olyan, mint egy klasszikus majális, csak méretekben egy kicsit nagyobb, és sok érdekes programmal kitöltve, hogy ne unatkozzanak a versenyzők. Miután minden csapat megtalálta a megfelelő helyet a letelepedéshez, rövid megnyitóbeszéd után megkezdődtek a csapatok bemutatkozó előadásai. Volt itt bőven mindenféle kategóriából, de fogjuk rá, hogy mindenki kreatív és érdekes bemutatkozóval állt elő. Ezt követte néhány érdekes versenyszám: Piff-paff-puff, Labda a karikában, Kincsvadászat, Élő bowling, Piramisépítés a csapattagokból és még sok más játék. Talán a legfontosabb a gasztronómiai vetélkedő.

Nem töltött káposzta- maratont vagy pityókatokány-főző versenyt kell ezalatt érteni, mert ez a versenyszám inkább keleti vonásokat hordozott, mintsem az erdélyi konyha jellemzőit, hiszen rizsből, fagyasztott zöldségből és virsliből kellett valami csodálatosat előteremteni. Nagyjából mindenki időre készítette el kisebb nagyobb sikerrel a remekművet, hogy a zsűri kiértékelje, de ezt követően, mint az éhező etiópiaiak, úgy ugrottak, hogy felfalják a maradék mennyei mannát. Sajnos, ez az eseménysor hamar eltelt, mindenki hazavonult, de nem sok idő maradt pihenésre, mert este kilenc óra tájt megkezdődött a Lepkézés. Ez abból áll, hogy apró papírdarabokat kell gyűjteni a város minden szegletéből egészen éjfélig. Az a lényege, hogy minél több papírkát gyűjtsön össze a csapat, mert minden darab papír kisebb-nagyobb pontot ér. Van, aki szereti ezt a versenyszámot, és van, aki nem, de immáron minden évben megrendezik, tehát kihagyni nem lehet, mert hagyomány.

Másnap. A pénteki nap a kultúráé, legalábbis diáknapok alatt. Reggel kilenctől körülbelül este hétig mindenféle érdekes versenyszám a Tanulók Háza udvarán: szövőszékkészítés, a Tanulók Háza domborművének megalkotása, űrhajóépítés, nagyapó zenefájának megépítése, fűszerből űrlényt kellett kirakni, és ezzel párhuzamosan zajlott a fejvadászat. Este megint csak nem volt lehetőség pihenésre, mert kilenctől megkezdődött a szarkaest. Idén cigarettacsikket kellett gyűjteniük a csapatoknak. Nem mindenki örült ennek, de azért jó volt, és hasznos.

Harmadik a sportnap. Ez a nap nem feltétlenül a fizikai megpróbáltatásról szólt, de azért nem hagyták ki a szervezők. Mindenféle kreatív játék mellett helyet kapott a futball, ami nem hasonlított teljesen az eredetire, na meg hogy is maradhatott volna el a kosárlabda, hiszen napjainkban egyre népszerűbb Sepsiszentgyörgyön. Este hétkor megkezdődött a várva várt gála a Tamási Áron Színházban. Ennek moderátora a jól ismert Tóth Szabolcs (TSZ) kolozsvári humorista volt. Nem is kell mesélni, hiszen hozta a formáját, éppen ezért volt alkalom a nevetésre. A gála arról szól, hogy a három nap alatt az első öt legtöbb pontot elért csapat újra megmérkőzik egymással a háromszéki diáknapok legügyesebb csapata címért. A bejutott csapatok: Ördögfiókák, Bubis Banzáj, Fekete Lakkcipő, Gyilkos Hangyák, valamint a Csodaszarw. Különböző megpróbáltatások árán, persze, nagy izgalom volt, de végül a Gyilkos hangyák csapata vitte el a legügyesebb csapat címet.

Reméljük, jövőre is megrendezik. Köszönet a Háromszéki Diáknapok szervezőcsapatának, hogy néhány éve mindig újabb és újabb meglepetésekkel állnak elő, és felejthetetlen élményt nyújtanak a háromszéki diákoknak.

Pakot Áron